Mit gondolnak magukról a mai fiatalok Székelyföldön? - Kutatás – Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem

A Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának Alkalmazott Társadalomtudományi Kutatóközpontja által végzett reprezentatív felmérés szerint a megkérdezett székelyföldi magyar végzős középiskolások mintegy 76 százaléka szabályozná a mesterséges intelligencia használatát. A MATURANDUS-kutatás első eredményeit a 2026. október 8-án megszervezett MATURANDUS-konferencián mutatták be.

^{(Forrás: Székelyhon.ro)}

A fiatalokról sokszor kész válaszaink vannak. Egyesek szerint túl sok időt töltenek a telefonjuk előtt, mások szerint céltudatosak, és komolyan készülnek a jövőre. A valóság azonban ennél jóval összetettebb. Ezt próbálja feltárni a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának Alkalmazott Társadalomtudományi Kutatóközpontja által végzett reprezentatív kutatás, amelynek első eredményeit a csütörtökön megtartott MATURANDUS-konferencián ismertették.

A kutatás a Hargita és Kovászna megyei magyar végzős középiskolások társadalmi helyzetét, továbbtanulási és munkavállalási terveit, értékrendjét, valamint a digitalizációhoz, a mesterséges intelligenciához, a klímaváltozáshoz és a társadalmi egyenlőtlenségekhez való viszonyát vizsgálja. A fiatalok jövője egy gyorsan változó világban A konferencia megnyitóján elsőként Ferencz Salamon Alpár, az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza igazgatója köszöntötte a résztvevőket. 

Az igazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok jövőképének, értékrendjének és továbbtanulási szándékainak vizsgálata messze túlmutat egy tudományos kutatáson. Mint fogalmazott, ezek a kérdések közvetlenül érintik az iskolákat, az oktatásban dolgozókat és végső soron az erdélyi magyar társadalom jövőjét is. Szerinte a közoktatás egyik nagy kihívása, hogy miként készítheti fel a fiatalokat egy olyan világra, amely rendkívül gyorsan változik.

Miközben az oktatás jelentős energiát fordít a tananyag átadására, a vizsgákra és a teljesítmény mérésére, sokszor háttérbe szorul az önismeret, az életvezetési készségek, az alkalmazkodóképesség és a tudatos döntéshozatal fejlesztése. Kiemelte a kritikus gondolkodás, a kreativitás, a kommunikáció és az együttműködés fontosságát, de ugyanígy a digitális tudatosság és a médiaértés fejlesztését is. Ők már a digitális társadalomba születtek bele.

A megnyitó második felszólalója Makó Zoltán, a Sapientia EMTE rektorhelyettese volt, aki arra emlékeztetett: a mai fiatalok egy olyan digitális társadalomba születnek bele, amelyet nem ők hoztak létre. A korábbi generációk alakították ki a társadalom technológiai és intézményi környezetét, a fiatalok pedig ebbe a világba érkeztek meg, és meg kell tanulniuk eligazodni benne. A rektorhelyettes szerint ezért nem lehet egyszerűen a fiataloktól várni a digitális társadalom problémáinak megoldását. Ugyanakkor éppen ők lehetnek azok, akik új szempontokat, új megoldásokat és új egyensúlyt alakíthatnak ki. A mesterséges intelligenciával kapcsolatban két szélsőséges álláspontot emelt ki: az egyik szerint egyáltalán nem kellene használni, a másik szerint viszont szinte mindenre használható. Egyik véglet sem jelent valódi megoldást. Az egyensúly megtalálása lehet a kulcs – hangsúlyozta –, hiszen a technológiai fejlődésből való teljes kimaradás lemaradást eredményezhet, a technológiára való túlzott ráhagyatkozás viszont az embert a körülötte lévő társadalmi és természeti környezettől távolíthatja el. 

A megnyitó harmadik felszólalója Nistor Laura, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Kara Társadalomtudományi Tanszékének vezetője volt, aki szerint a kutatás egyik legnagyobb értéke, hogy konkrét adatokkal segít árnyalni a fiatalokról kialakított képet. Mint rámutatott, könnyű egyetlen benyomás alapján általánosítani. Ha valaki délután egy játszótéren vagy az utcán lát fiatalokat, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy „ilyenek a mai fiatalok”. Ha viszont olyan diákokkal találkozik, akik számos tanulmányi versenyre járnak, akkor éppen az ellenkező képet alakíthatja ki magában. A valóság valahol a kettő között van – ezt pedig szisztematikus kutatással lehet megmutatni. 

A kutatás egyik, már a konferencia megnyitóján ismertetett eredménye szerinte különösen érdekes: a megkérdezett végzős középiskolások mintegy háromnegyede, az elhangzottak szerint körülbelül 76 százaléka szeretné, ha szabályoznák, mire és hogyan használható a mesterséges intelligencia. Ez azért is figyelemre méltó, mert az oktatók körében gyakran merül fel az a kérdés, hogy egyáltalán lehet-e még kontrollálni a hallgatók és diákok MI-használatát.

A megnyitót követően Papp Z. Attila, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének kutatója tartotta meg Ifjúsági paradoxonok című plenáris előadását. Már az előadás címével is arra irányította a figyelmet, hogy a „fiatalok" korántsem alkotnak egységes csoportot. Szerinte már az is paradox helyzet, hogy miközben a fiatalokról rengeteget beszélnek a felnőttek, sokkal fontosabb lenne azt megérteni, hogy ők maguk mit gondolnak saját helyzetükről. A fiatalok meghatározására ráadásul számos kategória létezik. Beszélhetünk például 15–25 vagy 15–29 éves korosztályról, miközben egy 16 éves és egy 29 éves ember élethelyzete között óriási különbség lehet. Ugyanez igaz a generációs kategóriákra is. Az előadó aláhúzta: a generációhoz tartozás nem egyszerűen azt jelenti, hogy emberek ugyanabban az időszakban születtek. Fontosak azok a közös nemzedéki élmények is, amelyek hasonló gondolkodásmódot alakíthatnak ki.

Papp Z. Attila egyik fontos gondolata a fiatalok átmeneti helyzetére vonatkozott. A fiatal már nem gyermek, de még nem teljesen felnőtt, ezért folyamatosan két világ között mozog. Egyszerre szeretne függetlenedni az idősebb generációktól, miközben még sok szempontból függ is tőlük. Ez az ambivalencia a fiatalság egyik alapvető sajátossága. Ebben az időszakban alakul az önálló értékrend, az identitás és az önmagunkról alkotott kép is. A fiatalok egyszerre keresik a saját helyüket a világban, és próbálnak eligazodni a társadalom által kínált lehetőségek között.  Ez pedig különösen nehéz egy olyan korban, amelyben a bizonytalanság, a gyors technológiai változás és a fogyasztói társadalom hatásai egyszerre vannak jelen. Az oktatásról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy ma már nem lehet kizárólag abból kiindulni, milyen konkrét ismereteket tanul meg egy diák. A kompetenciák egyre fontosabbá válnak: a tudás mellett azt is meg kell tanulni, hogyan használjuk azt a valós életben. Ugyanez igaz a digitális eszközökre és a mesterséges intelligenciára is. Nem pusztán az a kérdés, hogy a fiatal mennyit használja ezeket, hanem az, hogy tudatosan használja-e őket. És ez nem feltétlenül kizárólag a fiatalok problémája. 

Az előadó szerint a digitális térben az idősebb generációk is könnyen befolyásolhatóvá válhatnak, ezért a médiatudatosság fejlesztése társadalmi szinten is fontos feladat. 

A konferencia teljes programja innen elérhető.